Eldöntöttem, hova megyek, megvettem a jegyet, és volt két hetem, hogy mindent elintézzek otthon, amit el kellett, lezárjak, elzárjak, delegáljak, stb. Persze, szokás szerint ellustultam egy hetet, és végül a felére sem maradt idő, ugyhogy a tervezett nyugis indulás helyett eszeveszett idegeskedéssel és izgulással teltek az utolsó napok, órák. Persze néhány dolog otthon maradt (pl a discman), de például az utolsó pillanatban vettem észte, hogy piszkos, és ezért nem jöhet velem a kedvenc és nagyon frankó Szarvasi Korcsoportveztői Fürdőköpeny. Szokás szerint tóltömtem a táskákat (ennek még lesz jelentősége), Egy óriási sport táska, egy nagy hátizsák, és a laptoptáska, mint buggyadozva a vállaimon, én meg mint egy tuti kari-fa.

Na mindegy, elrepültem, megérkeztem, és Schönefelden rengeteget gyalogoltam a vonatig, majd leszakadtak a vállaim, és kicsit keveredtem, hogy mivel is kell menni, mert már többször is voltam itt, tehát rutinból akartam csinálni. Végül megtaláltam a vonatot, és meglepően gyorsan az Alexanderplatzra értem, ott meg pikk-pakk át a 8-as metróra, és már itt is volnék, ja csak még egy kis séta. Ekkor már csak az tartott lábon, hogy a csomagok két irányba húztak, és kábé kiegyensúlyozták egymást és engem, egy kvázi Pareto-egyensúlyi állapotba.

A Yeshiva kapujában egy rendőr áll, néha kettő, ritkán három. Bent egy másik világba csöppenek. Építészetileg olyan a hely, mintha egy gangos ház lenne gang nélkül, (bent vannak összekötve egymáson keresztül a szobák a lépcsőházak, és tulajdonképpen a szárnyak)aminek a bal oldalának a nagyobbik része kiugrik, szélesebb, az a régi zsinagógaépület, ma két szintes, még nem felyeződött be a felújítása, de a felső szintjét már használjuk étkezőnek. Zsolt igérete szerint vár valaki (ő aznap Lipcsében tartott előadást, igazoltan hiányzott), nem emlékszem ki, az első (egy-két) nap látott arcok többsége teljesen összemosódik, nem tudom, ti voltatok e már így, amíg kicsit meg nem ismerem az embereket, nagyon egyformák, itt amúgy is legtöbben sőtét naci, világos ing, sötét zakó, nagy fekete bársony kipa, esetleg még ezen kalap kombóba öltözik, tovább nehezítve az egyéniség felismerését.

A fél komplexumot bejártuk, mire kiderült, melyik a szobám, van négy lépcsőház, szerintem egy-két emeletet mindegyiken megtettünk, bár valójában nem tudom hol jártunk, mert pillanatok alatt elvesztettem a fonalat (általában pedig jól tájékozódom, de vannak korlátaim, kérdezzétek Ákost), már tudom, elég logikus a folyosók rendszere, de akkor olyan fáradt voltam (hét óra körül voltunk, este), és a várakozás is fura állaputba hozott. A szoba jó helyen van, első emelet, nincs lift, és főképpen egyágyas, zárható, és nem átjáróház (a legtöbb szobában van átjáróforgalom, minimálisra csökkentve a személyes teret), iciripiciri, mondhatni cella, van benne egy ablak, ágy, kis asztal, szék, és egy zárható szekrény. Kezembe nyomtak egy műanyag dobozban kaját, mondták, ez volt a vacsi félretettük neked. Nem volt se szörnyú, se kevés: reményt keltő. Estig semmi dolog, fél tíz esti ima, majd holnap reggeli ima fél nyolckor. Esti imánál kezembe nyomtak egy személyes tanulási programot, vagy inkább órarendet, ekkor láttam először, a napi uszkve két óra ima mellett tíz órányi tanulásra vagyok beosztva. Szabad idő néhány 5 perces szünet mellett délben két óra (1-3 között), valamint este tíz után.

Az első napok eléggé összefolynak, részben mert a társaság is kicsit távolságtartó volt még (később megtudtam miért: rengetegen jönnek rövid időre, hétvégére, egy hétre, kettőre, és amíg meg nem tudták, hogy félévet maradok, nem kezdtek közeledni igazán), részben önhibámból. A könyv, amit a repülőn kezdtem olvasni, annyira jó volt, hogy még két napig a Yeshivában in csak olvastam minden szabad időben, sőt éjjel hajnalig, így keveset aludtam, és első nap már fáradtan kezdtem. Miután kiolvastam, elkeztem én is feloldódni, ismerkedni, és beilleszkedni, de ez már a következő fejezethez tartozik.

És akkor kis tanulás (a sok halacha után kis talmud):

Azt a tolvajt, aki titokban lop, azt extra bűntetássel sújták, a Tórában írva van: kétszeres pénzt fizet (azaz visszaadja a lopott dolgot, és az értékét plusszban),  de ha marhát vagy juhot lopott (és azt eladta vagy levágta), akkor négyszeres és ötszörös pént fizet (eltekintve attól az esettől, ha még időben megbánja a tettét és bevallja és tsüvét csinál (megtér), mert akkor csak vissza kell adni a lopott dolgot). Érdekes további adalék, hogyha az eredeti tolvajtól valaki ellopja a cuccot mi történik: az eredet tolvaj kétszeres pénzt fizet, de az új tolvaj semmit (persze a cuccot vissza kell adnia), mert csak az számít gánef-nak (tolvajnak), aki tulajdonostól lop. Ez eddig a Misna, a Gemara majd következő posztomnál jön.

Kol Tuv

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.