Egyszer régen titokban már elkezdtem blogot írni (valójában kétszer, de a másik most nényleg nem érdekes). Izraelben vettem egy talmud kötetet, a kidusin traktátus első kötetét, angol fordítással, és úgy döntöttem, hogy úgy tanulom, hogy lapunként összefoglalót írok belőle a netre. Szokás szerint kitartó voltam, az első lapból lett egy bejegyzés, és megtaláltam az előkészületeit egy átfogó, talmudról szóló bejegyzésnek is, majd azt mai tudásommal kiegészítve ugyancsak megosztom. Most viszont újrapublikálom annak a régvolt blognak az egyetlen bejegyzését, mert érdekes, kicsit jellemző is, meg önmagában érdekes is, azt viszont jeleznem kell, hogy ez a felületes, első értelmezése a szövegnek, ráadásul jellemzően kommentárok nélkül. Szóval itt ez még kevés lenne, de azért hadd jöjjön.

itt van:

A kidusin traktátus első misnája felsorolja, hogy (és később fontos lesz, hogy így kezdi) a nőt háromféleképpen lehet megszerezni (az angol fordítás acquire), ugyanakkor a nő kétféleképpen nyerheti vissza szabadságát. A nő megszerzésének három útja: pénzel, szerződéssel, együttléttel (kb. elhálással). (Fontos, hogy itt nem házasságról van szó, hanem az első lépésről, a kidusin-ról (eljegyzésről). Ebben az állapotban, ha mással hálnak, akkor már házasságtörőnek minősülnek, és ezért halálbüntetés jár (még egymással sem fekhetnek le, ha jól értem). Nem kötelezettek a házassági szerződésben foglalt kötelezettségeket sem betartani. Ez az időszak a niszuin-nal érhet véget, azaz vagy hüpe alatt megesküsznek, vagy a lány beköltözik a férfihoz.) Mindháromnál lényeges, hogy a férfi két tanú jelenlétében jelezze a lánynak, hogy ezzel a szándéka az eljegyzés, és a lány meg ennek tudatában működjön közre.

A misna folytatja, és mindhármat részletezi kicsit.

Sámmáj iskolája szerint 1 dínár, vagy annak megfelelő értékű tárgy átadása szükséges a kidusin létrejöttéhez, míg Hillel (iskolája) szerint 1 perutah (vagy annak megfelelő értékű tárgy) is elég. Az ide „linkelt” magyarázatok szerint a dínár az egy közepesen értékes ezüstpénz volt, míg a perutah a legértéktelenebb bronz érme (kb. 1/40 gramm ezüstöt ért). Nyilván Sámmáj szerint kell, hogy értéket adjunk, jelezve, ez valami fontos dolog, Hillel szerint meg a szándék a fontos, és amúgy is ez csak egy eszköz, hogy mondhassuk: ezzel eljegyezlek – oké, köszi, elfogadom, szal mostantól el vagyok jegyezve.

A második módról, a papír általi eljegyzésről azt tanultam meg, hogy ez nem azonos a ketubával, mert az a házassági, és ez meg csak egy eljegyzési szerződés, és a papírnak nem kell, hogy legyen értéke.

A harmadik mód a legizgibb (nyilván). Az első kettőtől különbözően, itt a két tanú nem látja a teljes folyamatot, csak annyit, hogy a csákó a csajszinak azt mondja, hogy most azzal a szándékkal viszlek a szobába, hogy eljegyezzelek, és a csaj: oké, értem, jövök. Azt, hogy ott mi történik, a tanúk nem látják. A misna azt írja, hogy noha a Tórában olvassuk ezt az eljegyzési módot, a rabbik ezt nem ajánlják, és a férfinak ebben az esetben korbácsot ítélnek, mert ez (licentious) szabados viselkedés.

A nő szabadságának visszanyerése váló levéllel (get) (amit a férj ad) történhet, vagy a férj halálával. Ez utóbbi nem mindig elég, mert ha az elhalt férjtől nincs még gyerek, és maradtak élő fiútestvérei, akkor az úgynevezett sógorházasság kötelező. Ennek realizálásához eredetileg csak a harmadik eljegyzési mód, az elhálás használható, elkerüléséhez pedig a halica szertartása kell (nyilvánosan leveszed a sarudat, a nő beleköp, ezzel jól megaláztak, de nincs házasság). Rabbik megengedték később, hogy az eljegyzés első két formáját is használhassák sógorházasságnál (ezt maamar-nak hívják), de míg az elhálással rögtön feleség is lesz az asszony, így csak eljegyzés történik. Így viszont még nincs öröklés, és ha kohanita a sógor (azaz az öröklődő főpapi rend tagja), akkor a lány halálakor nem gyászolhatja mint feleségét (mert a kohaniták nem mehetnek holttest közelébe, kivéve ha az közvetlen családtagjuk).  Viszont a többi testvér elől így lestoppolta magának a csajt, aki ha ezután mással hálna akkor házasságtörőnek minősülne, és ezért halállal lakolna (ja, és ezután, ha mégsem akarná elvenni a lányt, akkor get-et (váló levelet) kell adnia, a halica már nem elég). Összességében tehát a férj halála esetén a gyermektelen asszony az összes sógor lemondása (halica), vagy halála esetén lesz független.

Eddig a misna ezen a lapon. A Gemara érdekes módon egyetlen kérdést emel ki:

Miért fogalmaz így a misna: a nőt megveszik (is aquired) 3 féleképpen, és miért nem: a férfi elveheti (eljegyezheti) a nőt 3 féleképpen? A válasz, hogy a 3. mód, a pénz miatt, hogy ezt jelzi. Kérdi erre a gemara: honnan tudjuk (miből tanuljuk ezt ki), mármint egyáltalán: honnan jön, hogy pénzzel lehet eljegyezni? A válasz: a kihah szóból, „gezeirah savah”-hal :). Vicces mi? Nézzük ez mit jelent: a gezeirah savah, a 13 eljárás egyike, amivel a Tórából mélyebb összefüggéseket tanulhatunk; lényege, hogy ha egy „különleges” szó két helyen szerepel, akkor annak a két helynek kapcsolata van, és az egyik értelmezése a másikra is igaz (tulajdonképpen belinkeli egymást a két mondat). Jelen esetben pedig a kihah szó, ami elvenni (angolban egyszerűen csak: take), a Deut 24:1 versben, az ember feleséget vesz, a Gen 23:13 versben pedig amikor Ábrahám Efron földjét veszi meg: adtam pénzt ezért a földért, vedd el tőlem. És mivel a Gen 25:10 úgy utal erre a földre, mint „megszerzett” (acquired), úgy akkor a feleség is megszerzett.

Így végződik a Gemara, és ezzel az első lap. (azaz van itt még egy kis kavarás, az egyik kommentátor szerint ugyanis Ábrahámnál a vesz-megszerez nem pont úgy van, de aztán a kommentátor talál egy megoldást de ez picit bonyi, és nekem nem igazán esett le)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.