Jól le vagyok maradva a bloggal, nem írtam meg amit legutóbb igértem, és azt sem, ami azóta történt, például, hogy visszajött Olivér! Ye!

Ígérem (bli néder :), hogy megpróbálok jobb lenni, addig is megosztom amit a ros yesiva mondott sábbát délután:

Chatam Sofer (aki a magyar zsidóság számára az etalon amúgy) mondta az eheti heti szakasszal kapcsolatban a következő érdekeset: a talmudban olvassuk, hogy a tóra jócselekedettel (azon belül is chesed-del, amit most így nem tudom hogy fordtsak) kezdődik és végződik. Az kezdés az az eset, miután Ádám és Éva eszik a gyümölcsből, és rájön, hogy meztelen, Isten ad nekik ruhát. Chatam Sofer kérdezi, hogy miért pont ezt említi a talmud, nem chesed az egész teremtés, és még sok egyéb is, mi az olyan fontos ebben az esetben, hogy így kiemeljük. A válasz nagyon szép. Könnyű, másrészt szép dolog adni annak, aki rászorul, bátorító szót a reménytelennek, kedvességet a betegnek, stb. De amit itt látunk, az egy másik szint, Ádám ugyanis magát hozta ebbe a rossz helyzetbe. Ő a hibás, ő rontotta el az életét. Ebben az esetben hajlamosak vagyunk azt mondani, magának köszönheti, segítünk inkább annak, aki megérdemli. Nem így Isten, aki ezzel azt tanítja nekünk, aki akár saját hibájából, akár anélül, elesik, azt fel kell segítenünk. Erről szól ez. Segítsünk azon, aki magát szörnyű helyzetbe hozta, és adjunk neki lehetősséget a talpraállásra.

Nekem ez nagyon tetszett, és ezzel le is fekszem aludni, jó éjszakát, jó hetet!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.