Pénteken nem tudtam írni, mert kint voltam a városban. Az utóbbi években négyszer is jártam Berlinben, és kicsit mindig városnéztem is, (viszont talán ezért) amióta ittlakom, azóta az Alexanderplatzon kívül nem voltam sehol. Ez kicsit megváltozott, mert Olivért (aki egyébként a várakozásoknak megfelelően tök jó fej) elvittem egy kis körre a Potsdamer Platz (hipermodern, egyesülés után épített, új városrész) Holokauszt emlékmű (szerintem nagyon jól végig gondolt, értlelemre és érzelemre egyaránt ható, nem demagóg, mégis erős hely) Brandenburgi kapu (kis nagynémet történelmi illúzió) szövetségi parlament (erről most nemtom mit írjak, egy klasszicista kormányépület szép modern üveggkupolával) és Unter den Linden (a helyi Andrássy út (vagy megengedőbben az itteni Champs Elysées), ahol például fantasztikus Peugeot kiállítási autókat láttunk) útvonalon. Végül kicsit sietnünk kellett, és éppencsak visszaértünk úgy, hogy legyen időnk felkészülni a Sábátra. De megérte, mert nagyon jól éreztük magunkat a hideg ellenére is, csak így nem tudtam írni, mégegyszer bocs.

A Szombat amúgy újfent kellemesen telt, hacsak a hideget nem említem, ami az ebédlőben uralkodott, és most ezt szó szerint kell venni: uralkodott a hideg, ugyanis péntek este, a birkát hámázonra (ez az étkezés utáni áldás), már a srácok 70%-án kabát volt, meg sál...

Volt éneklés (ami nekem különösen foltos), és tanulás is (persze, ez is nagyon fontos nekem), kevés pihenéssel, szóval a szokásos.

Most mennem kell, de kis szombati okosság a végére a hetiszakasz alapján:

Olvassuk a hetiszakaszban, hogy az öreg Jákob megálddja legkedvesebb fiának, Józsefnek a két fiát, Efráimot és Menássét. Törzsfőkké teszi őket, mintha a saját fiai, és nem unokái lennének. Azt mondja Jákob (gen 48:20) "És megáldá őket azon a napon, mondván: Ha áld, téged említsen Izráel, mondván: Az Isten téged olyanná tégyen mint Efraimot s Manassét." Azóta is, minden zsidó apa, ki gyermekét (péntek este) megáldja, ezt mondja: "Az Isten téged olyanná tégyen mint Efraimot s Manassét". Adódik a kérdés, miért pont őhozzájuk legyünk hasonlatosak, miért nem az ősapákhoz, de legalábbis Júdához, aki az első a törzsfők között, vagy Józsefhez, mit tettek, hogy őket említjük. Egy lehetséges válasz, hogy a törzsfők, az ősapák, a hagyomány szerint Jesivába jártak, vallásos körülmények között nevelkedtek, és minden próbatétel ellenére inspiráló zsidó környezetben éltek. Efráim és Menásse viszon a zülött Egyiptomben születtek, ami a hagyomány szerint sokkal rosszabb volt mint a legbűnösebb mai társadalom. Felnőttkorukig nem találkoztak más zsidóval, mint apjukkal Józseffel. Neki viszont egy birodalmat kellett vezetnie, nyilván nagyon kevés időt tudott a fiai nevelésére szánni. Hogy ilyen körülmények között, ilyen igaz emberek tudtak lenni, ezt kívánjuk a saját gyerekeinknek is. Akármilyen helyzet adódik az életünken, akármennyite egyedül maradnak, tudjanak igaz emberek maradni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.