Ma különleges ünneplésnek voltam részese. Az a szokás, hogy ha valaki befejezi egy traktátusnak (akár Misna, akár Talmud) a tanulását, akkor azt megünnepli. Érdekes módon szombaton az egyik srác a szabadidejében (!) tanult Mákot traktátust (Talmud) fejezte be, és lett jól megünnepelve: a szombat délutáni úgynevezett 3. lakomán nyilvánosan "megtanulta" a traktátus utolsó mondatait, áldást mondott, majd drósét (azaz bennünket is tanított kicsit). Aztán pedig volt süti, és nagy öröm.

Ma viszont a Zsolt vezetésével fejeztük be a Ros Hásáná traktátusát a Misnának, és a kis csoportunk ünnepelkedett: Zsolt kedves neje, Marina sütött nekünk tortát, és került üdítő is, nagyon kellemes volt (a torta mennyei), és mindenki érezhette, érdemes volt tanulni. Végül mindenki kapott a tortából, így nem jutott nekem 3. adag :(

És akkor stílszerűen a frissen befejezett Misna végéről kis tanulás:

Az ima kötelessége mindenkire vonatkozik, de az előimátkozó felmenthet bennünket (azaz helyettünk teljesít), ha azzal a tudattal imádkozik, hogy most mindenki nevében teszi, mi pedig a megadott helyeken áment mondunk. De fontos, hogy ne gondoljuk, hogy ez egy közösségi micva. Noha (ha lehet) közösségben kell imádkozni, de ettől ez még egyéni micva, ezért mindannyiunknak külön-külön kell teljesíteni, vagy koncentrálni, hogy az előimádkozó teljesíthesse nekünk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.