Régen írtam, bár (vagy éppen azért, mert) sok minden történt itt, többségük a jó és a nagyon jó között egyensúlyozva:). Címszavakban: Tórakapás, holokauszt(-kutatás), szombat, koncert(bongó), éttermi ebéd - hal, szuperból, Talmudkapás, igazgatói elbeszélgetés. Nem tudom, lesz-e erőm most mindről írni, de elkezdem.

Egy amerikai szervezet kitalálta, hogy szükség van visszahozni a Tórát (képletesen és fizikailag) Németországba*. És komolyan gondolták: németországi nem kóser tekercseket javíttattak meg (nem kis pénz kikaserolni egy nagyon hibás Tóra tekercset) és hoztak ide, egyet Lipcsébe (ott is a Lauder alapítvány közreműködésével), egyet pedig ide Berlinbe. Egyrészt ez önmagában véve is egy ünnepi alkalom, másrészt, amikor gazdag amcsik jönnek a közelünkbe, akkor már mélyre égett pavlovi reflex nagy hűhót csapni. Nézett nagyot a békés berlini lakosság, amikor csütörtök este ötven őrült öltönyös kipás pasas nagy éneklés és táncolás közepette egy hüpe (sátortető, ami alatt esküvőket tartanak például) alatt sétáló férfit (aki karjában valami nagy csomagot tart) kísérve végigvonult az utcán! Főleg, hogy oldalt hat-hat fáklyát tartó 4-6 éves gyerek is vonult, hátul pedig az asszonyok és a lányok. Mikor a yesivába értünk, nagy körtánc kezdődött élőzenére, nem hóra, de azért jó kis őrjöngés. Mikor már jól kifáradtunk, akkor ünnepélyesen felvittük az imaterembe (végig énekelve, és a Tórának lehetőleg nem hátat fordítva), és néhány áldás kíséretében elhelyeztük az áron hákódesbe (frigyszekrénybe). A (korábban már említettem milyen állapotú) nagy teremben fogadás volt, néhány díszvendég és az amerikaiak beszéltek, mindenki jól meghatódott, és volt egy kis kaja is. A kiválasztottak a vendégekkel hivatalosak voltak egy rendes vacsorára is, a földszinti teremben, amit mi még nem is láttunk, volt egy kis paraván, csak a rend kedvéért. Majd mocé sábátkor (szombat kimenetele) találkoztam még egyszer a vendégekkel, de arról később. Szóval jó volt, érdekes volt, és kaptunk utána szabad időt, úgyhogy aludtam is.

Másnap, péntek lévén már 11-től szabad a gazda szombatig (ami most fél ötkor jött be), és úgy döntöttem, itt az ideje régi tartozásom teljesítésének, és elmentem Oranienburg városkába (nem messze Berlintől), ahol a Sachsenhausen koncentrációs tábor működött. De erről az útról holnap, mert most szunya. Jóccakát.

*a cél, hogy minél több újra benépesülő, de infrastruktúrával nem rendelkező közösség kapjon lehetősséget vallásos életre. úgy tűnik, hoznak még Tórákat, és ezek is fognak utazni. szóval nem akarom trivializálni, jó célt szolgálnak, és kedves, közvetlen emberek voltak a vendégeink.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.