Nagyon kellemes Sábbátom volt, és ez nem kis részben annak köszönhető, hogy milyen jól éreztem magam a pénteki vacsorán és a szombati ebéden a vendéglátó családoknál. A szokás itt ugyanis az, hogy legalább a szombati ebédet lehetőleg mindenki családnál egye, hiszen ez egy családi vallás, és ott legalább annyit és olyan fontosat tanul az ember, mint a Yeshivában.

(Vicces, hogy ez a világháború előtt mennyire mást is jelenthetett: nagyim legidősebb öccsét küldték a harmincas évek közepén yeshivába, és hogy lássuk, mennyire voltak szegények, ott az volt a szokás, hogy akinek nem volt pénze, az „napot evett”. Ez azt jelentette, hogy a szegény bóherek (yeshiva növendékek) minden nap más családnál ebédeltek (tehát napi egyszer ettek), ezek a családok ingyen, hetente egyszer sok bóherre főztek. Volt, hogy a szolgálókkal ettek, majdnem moslékot, míg néha a családdal finom ételt, soha nem lehetett tudni. {Most az én Jóska nagy-nagy bátyjám nem tanult jól a yeshivában, így az apja inkább elküldte Izraelbe (ami persze akkor még nem létezett), ezzel egyértelműen az életét megmentve, de ez igen sok pénzbe került, és az számomra máig kérdés, hogy ezt honnan tudták előteremteni.}

Az első szombatomon, mint már írtam, ahhoz a rabbihoz voltam meghívva, aki az én Talmud tanulócsoportomat vezeti, a felesége volt szarvasi madrich, és két tündéri pici lányuk van (főleg a nagyobbik, aki uszkve négy, és egy igazi angyalka).

Második szombatomon nagy megtiszteltetés ért, a Ros Yeshiva vendége voltam. Róla is írtam már kicsit, angliai származású, de sokfelé élt már, neki is nagyon helyes felesége van (ő maga nem egy szépség, és most kedves voltam hozzá :), és két kicsi lánya.

Ezen a szombaton viszont péntek este is és szombat délben is házi kosztot ehettem, és persze természetesen ezt is, mint oly sok mást itt, Zsoltnak köszönhetek. Elintézte ugyanis, hogy kivételesen pénteken is kint ehessek, hozzájuk ugyanis nem tudtam volna szombaton menni (röviden arról van szó, hogy van itt egy lány yeshiva is Midrasha a neve, és a rabbik általában, és Zsolt is, mindkét helyen tanítanak, mindkét helyről kell vendégeket hívniuk szombati kajákra, de yeshivás és midráshás növendék szigorúan nem találkozhat egymással). {Kivéve, ha összehozott házasságot szerveznek nekik, ilyen körülmények között randizhatnak, persze csak óvatosan, és kezdetben felügyelet mellett; talán nem meglepő, de ha jól hallottam már 6 házasság köttetett így itt.} Így tehát vacsorára Zsoltékhoz mentem, és ez volt (természetesen) a legjobb itteni estém, felesége még mindig édi, a kislányuk ennivaló, Ő pedig egy mézes bödön :) .

Ebédre Reb Rose családjához mentem, ahol talán három éve már voltam egyszer. Itt három gyerek van, a nagylány 7 éves lesz, és emlékeztem rá, hogy milyen kedves kislány volt, a kisfiú talán 5, a kislány másfél éves. Ez is nagyon jó hangulatú étkezés volt, mindenki sokkal lazább, mint amit a folytonos öltönyözés mellett gondolnánk róluk, érdeklődőek, viccesek, és egy kicsit minden rabbi igyekszik tanítani is. Most is volt egy két érdekes gondolat, amit fölvetettek, főleg József volt a központban (minthogy a hetiszakasz főleg róla szólt), meg is osztok egyet:

Amikor a testvérei belevetik Józsefet a kútba, arra jön egy kereskedő karaván, illatos fűszerekkel, és a testvérek Júda javaslatára mégsem hagyják meghalni Józsefet, inkább eladják rabszolgának. A kérdés felmerül, hogy a biblia, amelyik annyira szűkszavú, hogy semmi sincs benne feleslegesen, miért említi meg, hogy illatos fűszereket szállított a karaván? Nem mindegy mit szállított? A válasz nyilván az, hogy nem, és hogy kell, hogy tanuljunk valamit belőle. József igaz ember volt, és Isten jelzi mindannyiunknak, hogy még a legnehezebb helyzetekben is velünk van, lám Józsefet sem engedte a általában szokásos karavánokra jellemző bűzben utazni, még a rabszolgaságba sem, hanem illatos szállítóeszközöket rendelt neki. A mi életünkben talán nem ilyen látványosan, de ha jól figyelünk akkor észrevehetően jelez nekünk, hogy nem hagy el bennünket, ha mi sem hagyjuk el Őt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.