Az első közös kérdése mindenkinek ez volt (van), hogy: ezt má mé? Úgy döntöttem, ez lesz az első itt megosztott gondolatom, tehát, hogy miért is jöttem ide, miért most, és meddig.

Több szálon futott az életem kisebb fajta gödörbe (a képzavarokért előre is elnézést, Fodor tanárnő minden igyekezete ellenére és az eltelt több mint tíz év után is tele vagyok velük; ez van). A munkámmal nem törődtem, meguntam, anyagilag elneheződött a létem, barátságaimat nem ápoltam rendesen, párommal való szakítás óta egyre magányosabban éltem, végül pedig a jövő, akárhogyan is képzeltem el, csak nem akart elkezdődni. Summa summárum, fetrengtem a semmittevés posványában (ez is jó, mi!) és tudtam, valami radikálisan újat kellene csinálnom.

Régóta vágytam Yeshivába (egy következő bejegyzésben részletesen kifejtem majd, mi is ez), látogatóban voltam már, nagyon tetszett, nagyon könnyedén el tudtam merülni a zsidó hagyomány tudományában, és értékelem azt a tudást, amit itt tanítanak. Mivel a jövőben nagy valószínűséggel valami zsidóóktatással szeretnék foglalkozni, éreztem, ez a tanulás kell. Három intézmény között vaciláltam, a New Yorkban székelő Chovevei Torah nagyobb kiinduló tudást kért, a jeruzsálemi Pardesz Institute is tetszett, de nem annyira mint a berlini Beisz Cion, ami utóbbi mellett több adu érv is szólt: közel van, lehet innen hazalátogatni és meg is látogathatnak; voltam már itt, nagyon tetszett; itt van Balla Zsolt barátom, aki már rabbi; és végül: itt négy nyelvet tanulhatok, a helyi németet, a tóra héberjét a talmud arámiját, és a diákok többségének anyanyelvét az oroszt.

Miután döntöttem, Zsolti percek alatt elintézett mindent, és két héttel később már itt is voltam. Az érkezésről és az első benyomásokról később.

Az a terv, hogy minden bejegyzést egy kis tanulással fejezek be, valami kis érdekességgel, amit most tanultam.

Jön a Hanuka óriási léptekkel (hogy a tanulásba is csempésszek képhibát), és fontos lehet tudni, hogyan állíthatunk hanukiát (a 8+1 ágú ünnepi gyertyatartót, ahol a gyertyák a 8 napig tartó csodát ünneplik, az egész világnak hirdetve azt). Azt tanultam ma a talmud sábát traktátusából, hogy a hanukiát maximum 10 méter magasra tehetjük (különben az emberek nem látnák, mert nem szoktak olyan magasra fel-nézelődni). Pont mint a szukoti sátrat, ami ugyancsak 10 méter magas lehet (mert a sátortetőnek kell árnyékot vetni ránk), valamint az eruv (szombaton magánterületként viselkedő terület (aminek az a lényege, hogy azon belül lehet cipelni szombaton)) határát jelző tábla (vagy egyszerű jel) sem lehet ennél magasabban.

Érdekes, nem?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.