Arra gondoltam, egy kis szómagyarázattal kezdem, amúgy több sorozatot tervezek, ez az egyik, a szómagyarázós sorozat első bejegyzése (tehát ha itt ismeretlen szavak jönnek, nem kell megijedni, lesz róluk is bejegyzés).

Yeshiva.

Mi is ez a hely, ahova jöttem?

Elsősorban (hagyományos) zsidó (hagyomány)oktatási intézmény. A hagyományon belül is rendszerint a talmud (gemara) tanulása van középpontban, de fontosnak tartják a halacha (vallási döntvények gyűjteménye) és a misna (a talmud gyökere, 500 évvel az előttről) tanítását is. Vannak yeshivák, ahol kabbalát és muszart (zsidó filozófia) is sokat tanítanak. A Yeshivat Beis Zion, ahol én tanulok most, az az előbbi, hagyományosabb kategóriába tartozik (ami nem jelenti, hogy az utóbbiakról egyáltalán nem esik szó, csak annyit, hogy jóval kevesebbet, inkább csak érintőlegesen foglalkoznak kabbalával és muszarral).

Általában bentlakásos, részben közép inkább felsőoktatási intézmény fiúknak (a családos, dolgozó férfiak inkább kollelben tanulnak). Napi három ima, kevés szabadidő, rengeteg tanulás jellemzi az összes yeshivát. Itt például 7.30 reggeli ima, 15.30 délutáni és 21.30 esti ima. Délelőtt 4 óra, délután három és egynegyed, este két és fél óra a kötelező tanulási idő. A legtöbben ennél többet tanulnak. Erről írok még részletesen később. Ami fontos, hogy pillanatok alatt a külvilág megszűnik létezni (ha egyáltalán létezett előtte - a született ortodox gyerekek egy jelentős része sosem élt a „külvilág”-ban, {mondjuk itt a legtöbb diák nem vallásosnak született, úgy mondják bál csuvá, talán megtért-nak lehetne fordítani (szívesen látok jobb fordítást kommentben)}).

A tanulás többségében (és itt most nem a yeshivák, hanem az idő többségében) úgynevezett hevruta módszerrel zajlik. Ez azt jelenti, hogy ketten együtt próbálják megérteni amit tanulnak, majd a rabbi, vagy csak egy náluk tanultabb bóher (diák) ellenőrzi őket, válaszol a kérdéseikre. Ez a páros önálló munka különleges serkentő, egyszerre mindkét fajta tanulás előnyét élvezi, és főleg a gemara tanulására tökéletes. Néha a rabbi órát tart, ezt siúrnak hívják. Szabad (vagy szabadon választott tanuló-) idejében az ember egyedül tanul, főleg relatíve modern könyveket olvas, például rabbi életrajzokat, filozófiát, midrás (rabbinikus történet) gyűjteményeket, vagy bibliát.

A beit midrás, a tanulás háza a helye gyakorlatilag minden oktatásnak, hosszú könyvespolcai között kiélezett viták folynak, mindig tele van, nagy a hangzavar, és ez az inspiráló környezet a tere a zsidó hagyomány tudásanyagának fennmaradásának.

Erről a yeshiváról, és az első benyomásaimról legközelebb.

Most pedig egy kis tanulnivaló: hová kell tennünk a hanukai gyertyatartót (a hanukiát)? Mivel a gyertyagyújtás lényege nem csak, hogy megemlékezzünk a csodáról (hogy miszerint a maroknyi zsidó sereg megverte és elűzte a világhatalom hellenisztikus Szíriát, és hogy a megtisztított szentély gyertyái egy napnyi olajjal nyolc napig égtek), hanem hogy ezt a világnak megmutassuk, ezért az előírás, hogy az utcai kapunk mellé, attól maximum 10 cm-re tegyük. Ha lakásban lakunk, akkor az ablakba kell tenni úgy, hogy az egyszeri járókelő láthassa (vagy legalább a szemközti házból látszódhasson).

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.